Külföldi kiküldetés esetén a kiküldő és a fogadó ország jogszabályait kell figyelembe venni, illetve a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szabályait. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények előírásai szerint a magánszemély által nem az illetősége (korábbi cikkünk) szerinti államban végzett – azaz külföldi kiküldetésben végzett – nem önálló munkából származó jövedelem főszabály szerint abban az államban adóztatható, ahol a munkát végzik. Azaz a magyar magánszemélyek által külföldön külföldi kiküldetésben végzett munka ellenértéke alapvetően a külföldi (fogadó) államban adóköteles, tehát a külföldi kiküldetés tényleges helye szerint.
A fenti főszabály alól kivételt képeznek a rövid távú külföldi kiküldetések. Amennyiben ugyanis a magyar magánszemély a munkát a külföldi államban végzi, de
- a külföldi államban való tartózkodás hossza az adóévben/a naptári évben/bármely 12 hónapos időszakban nem haladja meg a 183 napot, és
- a díjazást olyan munkáltató fizeti (vagy olyan munkáltató nevében fizetik), aki nem bír illetőséggel a munkavégzés helye szerinti államban és
- a díjazás költségét nem a munkáltató a munkavégzés helye szerinti államban lévő telephelye viseli, akkor a jövedelem adóztatásának joga Magyarországon marad.
Azaz, ha egy magyar munkáltató rövid, 183 napnál nem hosszabb időszakra küld ki egy magyar munkavállalót a külföldi államba, és a külföldi kiküldetés költségeit nem terheli rá a külföldi államban található telephelyére, a munkavállalónak csak Magyarországon keletkezik adókötelezettsége, feltételezve, hogy a külföldi kiküldetés eredeti időtartama munkaszerződés szerint sem haladta volna meg a 183 napot.
183 nap számítása külföldi kiküldetés esetén
Ez azt jelenti, hogy minden olyan nap, amelyben a magánszemély bármilyen rövid időszakot is a külföldi államban tölt külföldi kiküldetésben (ide nem értve a külföldi országon megszakítás nélkül történő átutazást) egész napnak számít a 183 nap számítása szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a külföldi államba való megérkezés, az onnan való távozás és az ott végzett munka során ott töltött szabadnap is figyelembe veendőek.
Amennyiben a vizsgálandó időszakon belül (adóév, naptári év, bármely 12 hónapos időszak) a magánszemély több alkalommal is a külföldi államban tartózkodik, akkor ezen tartózkodások hossza összeadódik.
Gazdasági munkáltató külföldi kiküldetés esetén
Az egyik államban illetőséggel bíró magánszemély által a másik államban lévő vállalkozásnál (fogadó társaság) végzett nem önálló munka esetében el kell dönteni, hogy azt – a fogadó társaság szempontjából – munkaviszony keretében végzett tevékenységnek kell-e tekinteni (külföldi kiküldetésnek pusztán), vagy ettől eltérően két vállalkozás között létrejött szolgáltatási szerződés keretében nyújtott szolgáltatásról van szó. Ehhez a felek közötti szerződéses viszonyok tartalmi vizsgálata szükséges.
Munkaviszonyban történő munkavégzés esetén a vizsgálat alapján előfordulhat, hogy nem az a társaság (a küldő társaság) lesz a munkáltató, akivel a magánszemély a munkaszerződést megkötötte (a küldő társaság tekinthető a munkavállaló formális értelemben vett, szerződéses munkáltatójának), hanem az a társaság, ahol a magánszemély a munkáját végzi (ebben az esetben a fogadó társaság gazdasági értelemben vett munkáltatónak minősül)
Társadalombiztosítási járulék külföldi kiküldetés vonatkozásában
Társadalombiztosítás szempontjából a külföldi kiküldetést követő 2 évig a kiküldő tagállam joghatósága alá tartozik, ha rendelkezik A1-es igazolással a munkavállaló, melyet a kiküldő tagállam ad ki, illetve ettől eltérően a tagállamok meg is egyezhetnek a kiküldött kérelme alapján.