Fizetővendéglátás adózása – Szja törvény szerint
Fizetővendéglátás adózása tekintetében el kell különítenünk az ingatlan bérbeadást a fizetővendéglátás keretében nyújtott szálláshely-szolgáltatástól. A szálláshely és szálláshely-szolgáltatás, egyéb szálláshely fogalmát a 239/2009 (X.20.) Kormányrendelet szabályozza, illetve a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény.
Szálláshely: szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt (bérbe vett) épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület.
Szálláshely-szolgáltatás: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása.
Egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, szálláshelynek, kempingnek, szállodának, üdülőháznak, közösségi szálláshelynek nem minősülő, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A szálláshely-szolgáltatás kizárólag adószám birtokában lehetséges egyéni- vagy társas vállalkozóként vagy adószámos magánszemélyként.
Adószámos magánszemély kategóriába sorolható az, aki a személyi jövedelemadó törvény értelmében valamilyen önálló tevékenységet végez (az önálló tevékenység üzletszerűen végzett, de nem rendszeres tevékenység, jellemzően főállású munkavégzés mellett), de nem egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő
1. Önálló tevékenység szerinti adózás
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. Törvény (Szja tv.) szerint a szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó jövedelem összevonás alá eső – önálló tevékenységből származó – jövedelemként (10% költséghányad vagy tételes költségelszámolással) adóköteles. A 2016. évben hatályos szabályok szerint a személyi jövedelemadó mértéke egységesen 15 százalék, járulék tekintetében pedig a minimálbér 30%-át meg nem haladó összegig 27% eho, felette a munkaerő-piaci járulékot kivéve mindent meg kell fizetni.
2. Tételes átalányadózás
Az Szja tv. 57/A.§-a szerint fizető-vendéglátóként tételes átalányadózást választhat, ha megfelel az alábbi feltételeknek:
Fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra.
Fizetővendéglátás adózása tekintetében a fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja. (A nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű meghatározás értelmezése e tekintetben, hogy az e tevékenység végzésére rendszeresített ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban lakás vagy üdülő megnevezéssel szerepel.)
A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint + 20% eho bevételi korlát nélkül.
Fizetővendéglátás adózása – Áfa törvény szerint
Az áfa törvény 86.§ (2) bekezdés a) pontja szerint azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtására szolgáló épület bérbeadására, mely azt jelenti a gyakorlatban, hogy a kereskedelmi-szálláshely szolgáltatás minden esetben egy adóköteles tevékenység, melyre vonatkozóan az áfa mértéke 18%. [Áfa törvény 3A melléklet II. része, Áfa tv. 82.§ (3) bekezdés]
Az Áfa tv. alkalmazásában a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás behatárolása független a Központi Statisztikai Hivatal nómenklatúráitól. A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás tartalmában igazodik a 2006/112/EK tanácsi irányelv szerint kedvezményezhető szolgáltatások köréhez. Ennek alapján a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás alatt értendő minden olyan nem lakhatási célú, hanem alapvetően turisztikai jellegű szolgáltatás, amelynek során ellenérték fejében az adott szálláshelyre vonatkozó jogszabályok szerinti követelményeknek megfelelő szállás biztosítása történik, függetlenül annak időtartamától és a személyi jövedelemadó tekintetében alkalmazott adózási módtól. Ide tartozik különösen:
- a szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás;
- üdülők szálláshely szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosultak és azok hozzátartozói vagy más személyek veszik igénybe);
- a kollégiumok, diákotthonoknak azon szálláshely-szolgáltatása, amely az Áfa tv. 85.§ (1) bekezdés i) pontja alapján nem minősül adómentes tevékenységnek; valamint
- a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.
Ez alól egy kivétel lehetséges, ha választja szálláshely-szolgáltató az adószám igénylésekor vagy a tárgy naptári év végéig jogosultak a következő évre alanyi adómentességet választani, ha a szálláshely-szolgáltató az Áfa tv. szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg – figyelemmel a törvényi kivételekre – a 6.000.000.- Ft összegű felső értékhatárt, azonban olyan szálláshely-szolgáltatást nyújtó adóalanyok esetén, ahol a beruházási érték magas nem tanácsolt ezt az adózási formát választani, mivel az előzetesen felszámított áfa nem lesz levonható.
Kapcsolódó cikkünk: Ingatlan bérbeadás adózása